„Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy” – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

Rövidre szabott életében egyetlen interjút készítettem vele a főposta előtt elhelyezett szobra apropóján. Rövid gondolkodás után a Harmadik típusú találkozások [helyesen: Harmadik típusú találkozás] címet adta a szobornak – ha már az újságíró annyira erősködik, legyen címe, s legyen ez a címe, de úgysem az számít…

Két egymásba fonódó alak, magyarázta a művész, de mert egymásnak háttal állnak, sohasem találkozhatnak, annak ellenére, hogy térben összeérnek. Találkozásuk ezért harmadik típusú, mely sohasem jöhet létre… Nem tudtam, hogy utolsó művéről beszélgetünk…

Természetesen, mint a legtöbb művész, őt is sokat foglalkoztatták az emberi kapcsolatok. Készített ölelkező párokat – egy alkotás két alak. „Az élet borzasztó dolog és éppen ezért kell szép szobrokat csinálni.” Majd rádöbbent, hogy ez így nem igaz. „És ekkor kezdtek ezek az egybenőtt dolgok szétválni, és egyre inkább átmentek valamiféle egymással szembeni agresszivitásba.”

A kereszt nem akar kereszt lenni

Őt sem kímélte az agresszió. 1970-ben, a Pap-szigeten rendezett kiállításukat hat hónap börtönnel torolta meg a hatalom. [Helyesen: Nalaja happening, Szentendre, Fő tér.] 1988-ban, Litvániában dolgozott a helyi Képzőművészeti Szövetség meghívására, amikor egy bántalmazás során a fejére kapott ütés olyan sérülést okozott, mely korai halálához vezetett. Nehezen viselte a szervezetét lassan felőrlő betegséget. A kereszt motívumot azonban már jóval korábban, a hetvenes években is gyakran mintázta. Hogy miért, arról így vall Kernács Gabriella filmjében, melyet a kiállítás megnyitóján levetítettek. [Helyesen: egy filmmontázsban, amelyet Novotny Tihamér az emlékkiállításra három hangkép dokumentumból állított össze.]

„A keresztforma erős drámaiságot fejez ki. Antropomorf, ember formájú, hogy embert lehessen rá szögelni. De a háromszög alakú ékektől olyan, mintha önmagát akarná szétfeszíteni, mert a kereszt nem akar kereszt lenni.”

Elmondta, hogy annak idején a pártbizottságon figyelmeztették, ne barátkozzon olyanokkal, mint ef Zámbó, Aknay János, de nem hallgatott rájuk. Életre szóló barátság kötötte össze őket…

Szerette a természetes anyagokat. Nagyméretű vörös és fekete gránitszobrát Litvániában készítette.

A keresztek fából vannak. A főposta előtti szobra műanyag – egy kísérletsorozat eredménye. A másik köztéri szobra Szentendrén, a Vasvári lakótelepen, az Anya gyermekével budakalászi fehér mészkőből készült.

Budapesten született, ottani kórházban hunyta le örökre szemét, de rövid életéből harminc évet városunkban élt.

Torokszorító jelenete a filmnek, amikor terveiről faggatják:

• Mit akarsz tenni a jövőben?

• Élni akarok.

• Mást nem?

• Nem, csak élni.

• Milyen lehetőséget látsz rá a mai Magyarországon?

• Semmilyet.

A legalapvetőbb jog, az ember élethez való joga, számára rövidre szabatott: ötvenegy évesen, tavaly nyáron meghalt, hamvait a Dunába szórták.