Katalógus bevezető, Művésztelepi Galéria, Szentendre, 1988.
(Lásd még: A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió (antológia), Szentendre, 2000, 195.)

Matyó (falvi) Gábor 1947-ben született Budapesten. Húsz éve él Szentendrén, 1969 óta kiállító művész.

Alapító tagja az 1972-ben alakult Vajda Lajos Stúdiónak. Önálló kiállításai voltak Budapesten, Deventerben, Utrechtben (Hollandia). Számos hazai kollektív tárlat mellett szerepeltek szobrai Ankarában, Isztambulban, Athénban, Bécsben, Frankfurt am Mainban, Delmenhorstban (NSZK), Bulgáriában, az NDK-ban stb…

1988-ban a Litván Képzőművészeti Szövetség meghívására Klaipédában dolgozott a nemzetközi szobrász szimpóziumon.

Matyó (falvi) korai korszakára az organikus-geometrikus, majd a tisztán geometrikus formaadás volt jellemző.

Kedvelt anyaga akkoriban a kő (főképp a márvány s a mészkő). Néhány áttört (szinte „átharapott”) márványplasztika után 1987-ben kezdi faragni a művész keményfa kereszt-variációit (Crux I-IX.). E műegyüttes előzménye az a csonka, feketére égetett korpusz, melyet a pályakezdés éveiben faragott (1970-71), ahol is az ácskapocsszerű fémelem kettős funkciót teljesít: a szenvedő test kiálló bordáira utal, s (praktikusan) a hasadékony fát tartja össze.

Ez a kapcsolódó elem már egyértelműen funkcionális helyzetben jelenik meg a legfrissebb művön, a Litvániában faragott vörös és fekete gránitplasztikában.

Az archetípusnak is tekinthető korpusz absztrakció felé hajló átiratai MATYÓ (falvi) keresztjei.

A kiinduló forma a crux immissa (görög kereszt), hiszen ez nem jelvényszerű (mint a pápai, a jeruzsálemi, s különösképp az orosz kereszt), s konkrétan utal a kitárt karú emberi testre, melyet hordozott.

Matyó (falvi) keresztjei emberi helyzeteket tárgyiasan megjelenítő műalkotások.

A művész fogalmilag közelíti meg a problémát (szenvedés – szétfeszülés – összetorlódás), nem anekdotikusan, líraian, mint az indulás éveiben.

MATYÓ (falvi) GÁBOR pályaképe a figyelmes szemlélő számára meglehetősen logikusan épül fel. Bizonyos formai kísérletei ugyan nem látszódnak folytatódni (pl. a kő és filc kontaminációk), de azt utóbbi évek áttört márványszobrai, a „klaipédai plasztika” és a korpusz-szerű keresztek formai és gondolati összefüggése nyilvánvaló.

E szellemi és szakmai egység teszi harmonikussá a több mint tíz év eredményeit bemutató kiállítást.