Táborfalvi Mozaik, 1993/3.

Végre lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el. Gondolom, már sokan látták a Polgármesteri Hivatal előtti téren folyó munkálatokat. Itt készítette el a falu néhány lelkes, segítőkész lakója azt a dombot, amire a szobor-együttes kerül. Nem vitatom, hogy a faluban az utóbbi fél évszázadban rengeteg minden készült, de ilyen, mint az első és második világháború táborfalvi áldozatainak emlékére készülő márványalkotás, még nem. Erről nyugodtan mondhatom, hogy talán a falu jelképévé is válhat majd. Mert a Telep elején álló kastély kivételével nem tudunk olyan hagyományőrző épületet, alkotást említeni, ami lehetne (a többi községtől) megkülönböztethető szimbólum. A Táborban volt egy szoborpark, ahol több olyan műalkotást is kiállítottak, amik méltók lettek volna arra, hogy most büszkén mutogassuk mindenkinek. A park egy része maradt, a szobrok máig is ismeretlen helyen vannak. (Vagy elpusztították őket?) Sokan – talán azért, mert nincs más – a Jókai Mór Művelődési Ház épületére gondolnak (talán a monumentalitása miatt). Szerintem erre a feladatra pedig nem alkalmas.

És bármennyit is gondolkodom ezen, arra a következtetésre jutok, hogy szükségünk van valamire, amiben különbözünk és megkülönböztethetők vagyunk a többi falutól.

Ahányszor elmegy valaki az emlékmű előtt, eszébe fognak jutni azok az emberek – rokonok, ismerősök, barátok –, akik a vérükkel fizettek a XX. század kegyetlen tévedéseiért.