J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]

"Valami vagy kettő, vagy egy"

„Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy” – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

Rövidre szabott életében egyetlen interjút készítettem vele a főposta előtt elhelyezett szobra apropóján. Rövid gondolkodás után a Harmadik típusú találkozások [helyesen: Harmadik típusú találkozás] címet adta a szobornak – ha már az újságíró annyira erősködik, legyen címe, s legyen ez a címe, de úgysem az számít…

Két egymásba fonódó alak, magyarázta a művész, de mert egymásnak háttal állnak, sohasem találkozhatnak, annak ellenére, hogy térben összeérnek. Találkozásuk ezért harmadik típusú, mely sohasem jöhet létre… Nem tudtam, hogy utolsó művéről beszélgetünk…

Természetesen, mint a legtöbb művész, őt is sokat foglalkoztatták az emberi kapcsolatok. Készített ölelkező párokat – egy alkotás két alak. „Az élet borzasztó dolog és éppen ezért kell szép szobrokat csinálni.” Majd rádöbbent, hogy ez így nem igaz. „És ekkor kezdtek ezek az egybenőtt dolgok szétválni, és egyre inkább átmentek valamiféle egymással szembeni agresszivitásba.”

A kereszt nem akar kereszt lenni

Őt sem kímélte az agresszió. 1970-ben, a Pap-szigeten rendezett kiállításukat hat hónap börtönnel torolta meg a hatalom. [Helyesen: Nalaja happening, Szentendre, Fő tér.] 1988-ban, Litvániában dolgozott a helyi Képzőművészeti Szövetség meghívására, amikor egy bántalmazás során a fejére kapott ütés olyan sérülést okozott, mely korai halálához vezetett. Nehezen viselte a szervezetét lassan felőrlő betegséget. A kereszt motívumot azonban már jóval korábban, a hetvenes években is gyakran mintázta. Hogy miért, arról így vall Kernács Gabriella filmjében, melyet a kiállítás megnyitóján levetítettek. [Helyesen: egy filmmontázsban, amelyet Novotny Tihamér az emlékkiállításra három hangkép dokumentumból állított össze.]

„A keresztforma erős drámaiságot fejez ki. Antropomorf, ember formájú, hogy embert lehessen rá szögelni. De a háromszög alakú ékektől olyan, mintha önmagát akarná szétfeszíteni, mert a kereszt nem akar kereszt lenni.”

Elmondta, hogy annak idején a pártbizottságon figyelmeztették, ne barátkozzon olyanokkal, mint ef Zámbó, Aknay János, de nem hallgatott rájuk. Életre szóló barátság kötötte össze őket…

Szerette a természetes anyagokat. Nagyméretű vörös és fekete gránitszobrát Litvániában készítette.

A keresztek fából vannak. A főposta előtti szobra műanyag – egy kísérletsorozat eredménye. A másik köztéri szobra Szentendrén, a Vasvári lakótelepen, az Anya gyermekével budakalászi fehér mészkőből készült.

Budapesten született, ottani kórházban hunyta le örökre szemét, de rövid életéből harminc évet városunkban élt.

Torokszorító jelenete a filmnek, amikor terveiről faggatják:

  • Mit akarsz tenni a jövőben?

  • Élni akarok.

  • Mást nem?

  • Nem, csak élni.

  • Milyen lehetőséget látsz rá a mai Magyarországon?

  • Semmilyet.

A legalapvetőbb jog, az ember élethez való joga, számára rövidre szabatott: ötvenegy évesen, tavaly nyáron meghalt, hamvait a Dunába szórták.

News

MOLNÁR Bertalan: Matyófalvi (Matyó) Gábor

-st- [SZTANA Károly]: Egy EMLÉKMŰ ürügyén

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]: "Valami vagy kettő, vagy egy"

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

eszká [SZTANA Károly]: Matyófalvi (Matyó) Gábor - "A fa mindig él"

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

AKNAY János: Matyófalvi (Matyó) Gábor halálára

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

HANN Ferenc: Matyófalvi (Matyó) Gábor

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

HANN Ferenc – ASSZONYI Tamás – CSIKSZENTMIHÁLYI Róbert: Szakértői vélemény Matyófalvi Gábor szobrászművész A pénz története című márvány érem-sorozatáról

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.

Novotny Tihamér: "Valami vagy kettő, vagy egy." - Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral

Novotny Tihamér: Kedves Matyó! Azzal szeretném kezdeni ezt a beszélgetést, hogy te mikor kerültél Szentendrére? Hogyan ismerkedtél meg ef Zámbó Istvánékkal (Öcsikéékkel) és hogyan lett ebből Vajda Lajos Stúdió?

Tartalom: Novotny Tihamér | Grafikai terv és honlap: eMeLA
Támogató: Ritterné, Matyófalvi Judit, müvészettörténész, Hollandia, a müvész testvére
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Hommage.hu, 2009