Portrék, Krisztusok (1969-72)

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.