MOLNÁR Bertalan

Matyófalvi (Matyó) Gábor

Szentendrei Kurír, 2007/Április.

Matyófalvi (Matyó) Gábor (1947-1998) szobrászművészre emlékezünk.

A szentendrei Vajda Lajos Stúdió az avantgárd kortársművészet szimbolikus fellegvára. Létrehozása óta a legkülönbözőbb felfogású festők, szobrászok, grafikusok mutatták be félreérthetetlenül az összetartozás iskolapéldáját és a művészet oszthatatlanságát drámai, parodisztikus pamfletekben, megadva a képzetek eleganciáján túlmenően korunk ellentmondásait is. A stúdiót létrehozó autodidakta tehetségek bebizonyították, hogy a szorgalom és az elkötelezettség, no meg az évtizedek alatt felhalmozódó értékek meghozzák a maguk gyümölcseit. (Munkácsy-díj, magas állami kitüntetések: Aknay János, Bereznai Péter, ef Zámbó István, Krizbai Sándor…)

A Vajda Lajos Stúdió 30 éves történetével (1972-2002) kapcsolatban egy reprezentáns dokumentumgyűjtemény jelent meg, amely fontos kortörténeti elemekből, hatalmas mennyiségű képanyaggal jelzi egy korszak keresztmetszetét. A Stúdió kitűnő ismerője és támogatója: Novotny Tihamér művészeti író 2004-ben megjelent, Szétguruló üveggolyókban c. kötetében: tanulmányok, esszék, művészportrék, kiállítás-megnyitók, beszélgetések sorakoznak a vizuális kultúra és a képzőművészet tárgyköréből, 1979-2004 között, 604 oldalon. Ebben az alkotásban terjedelmes helyen szerepel Matyófalvi (Matyó) Gábor, akinek március 4-én ünnepeltük 60 [1947. április 19.] születésnapját. A megemlékezést Aknay János festőművész vezette be, majd Novotny Tihamér méltatta a művész munkásságát, akadályokkal tarkított életét. A halála óta sem halványodó, sajátosan egyéni művészetében a felhalmozódott fogalmak és alkotások ma is elevenen élnek a művészbarátok lelkében, kisugárzásuk áttöri a feledés ködfátyolát. Emberi magatartása és az általa megteremtett értékek harmóniája elfedték a sérült lélek belső vívódásait. Mint ahogy a sérült kagyló létrehozza az igazgyöngyöt, úgy Matyófalvi Gábor is tiszta művészetet hagyott maga után örökségül. Kétségtelen, hogy az utókor adós maradt az életmű pontos feltérképezésével és írásban való rögzítésével. A művész Budapesten született és 1968-tól Szentendre hűséges polgáraként alkotott három évtizeden keresztül, megélve az autodidakta művész küzdelmes útját, de a számára elrendelt útról soha nem tért le, vállalva a hatalom által rárótt megaláztatásokat is, amelyek hamis vádakra épültek. (Hat hónap börtön ártatlanul – egy koncepciós per nyomán!)

1969-ben debütált Szentendrén, a [második] templomdombi Szabadtéri Tárlaton első szobraival, ahol a fiatal festők, grafikusok, szobrászok fórumszerűen vitatták meg közös dolgaikat.

Önálló kiállításaiban fontos szerepet kapott a kereszt sajátos megfogalmazása, amelynek nagy szerepe van az emberi létben, a vallásos liturgiában. Ez a jelkép egyben a saját keresztünk elviselésére is utal, figyelmeztetve a kereszt alatti morális magatartásra. (…) Ez a tömör tematika az érzések özönét zárja egy nagy egységbe. (…)

Emlékkiállításán jelen voltak a város vezetői és művészei és nagyon sokan a lakosság különböző rétegeiből.

Egy derékba tört életű fiatal művész távozott el közülünk, de kedvessége, mosolya ma is elevenen él a Stúdió tagjainak emlékezetében – ezt a köztemetőben látható emlékhely és a Muskotály utcai egykori házának falán elhelyezett emléktábla is jelzi. Emlékkiállításának én is résztvevője lehettem, és az ottani légkör – a fogadás, a baráti beszélgetések – felemelő volt, mert megfogtuk egymás kezét, és legalább egy jó órára kizártuk az élet gondjait, s egy hullámhosszon utaztunk a művészet örökkévalóságában.

News

MOLNÁR Bertalan: Matyófalvi (Matyó) Gábor

-st- [SZTANA Károly]: Egy EMLÉKMŰ ürügyén

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]: "Valami vagy kettő, vagy egy"

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

eszká [SZTANA Károly]: Matyófalvi (Matyó) Gábor - "A fa mindig él"

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

AKNAY János: Matyófalvi (Matyó) Gábor halálára

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

HANN Ferenc: Matyófalvi (Matyó) Gábor

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

HANN Ferenc – ASSZONYI Tamás – CSIKSZENTMIHÁLYI Róbert: Szakértői vélemény Matyófalvi Gábor szobrászművész A pénz története című márvány érem-sorozatáról

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.

Novotny Tihamér: "Valami vagy kettő, vagy egy." - Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral

Novotny Tihamér: Kedves Matyó! Azzal szeretném kezdeni ezt a beszélgetést, hogy te mikor kerültél Szentendrére? Hogyan ismerkedtél meg ef Zámbó Istvánékkal (Öcsikéékkel) és hogyan lett ebből Vajda Lajos Stúdió?

Tartalom: Novotny Tihamér | Grafikai terv és honlap: eMeLA
Támogató: Ritterné, Matyófalvi Judit, müvészettörténész, Hollandia, a müvész testvére
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Hommage.hu, 2009