BENKOVICS György

Szevasz Matyó!

Szentendre Castrum, 1998. június 8.

A kép, ami felvillan, ahogy öngyújtóját ráüti a combjára, s pillanat alatt felizzik kezében a láng. Tüzet kínál.

Matyó, mindenki így hívta. S most ennyi, vége. Elment. Becsületes nevén Matyófalvi Gábor.

Vékony, magas fiú volt, az egyetlen közülünk akkor, a hetvenes évek elején, ott a vízműnél, akinek saját lakása volt. Sokszor gyűltünk össze nála. Micsoda híreket keringetett a város ezekről a házibulikról. Pedig csupán néhány üveg bor és reggelig tartó beszélgetések a világról, a művészetről. Tőle hallottam először Moore-ról. Imádta Giacomettit. Mindenképpen szobrász akart lenni, de nem adatott meg neki, hogy főiskolával igazolhassa hivatását.

Még vízműves, amikor fölállítják első köztéri szobrát. A Vasvári lakótelepen, a parkban ma is látható az Anya gyermekével. Az utolsó, a Posta előtti, már nagyon lassan születik szoborrá.

Nalaja happening, az utolsó magyarországi koncepciós per. Letartóztatták. Akkor a hatalom bizonyítani akarta, hogy akkor, ott, azok a fiatalok semmirekellők, huligánok, garázdák voltak. S a hatalom megmutatta, mit tud. Előzetesben hat hónapig, semmiért. Ítélet. Őrá is rávarrják az előzetesben töltött időt. Nehezen emészti ezt az igazságtalanságot. Kettévágták el sem induló karrierjét.

Pedig tehetséges, mindenki tudja, de csak a vajdások között van otthon, csak tőlük kap bíztató szavakat. No, meg a vízmű. Itt nyugta lehet. A segédgépészt nem irigyelheti senki. Itt készülnek első szobrai is az udvaron.

Emlékszem, az egyik templomdombi szabadtéri tárlaton mindenki csodálja egyszerű, piros ágyékkötős, fekete korpuszát. A TVK-ban Öcsikével, Buktával, Aknayval, Holdas Gyurival a műanyaggal kísérleteznek. Jó kis művésztelep, mesélik. Már nem egyedül jön haza. Nagy szerelem. Tasi mellette van. Van, aki gondoskodjon róla. Így sem egyszerű.

Tudtuk, inkább sejtettük, hogy neki így is nehéz, nagyon nehéz. Kemény, lázadó alkat, akit megvisel az érdemtelen mellőzöttség. Önmaga ellen fordul, pusztítja testét. Néha kiállítás-megnyitókon még találkozunk.

- Héé! Néé, itt a Sutyi is! No mi van veled? A szobor, amit neked adtam, megvan még! Miért nem jössz érte? Egyszer nézzél le!

- Oké!

S aztán nem nézek le, mert… mindig van valami más. Most szégyellem magam.

Fölötte kereszt, búcsúzik tőle a világ, amely nem akarta, hogy az ő korpuszai is ott legyenek a templomok homályában.

Kép a képtárakból

Hírek

MOLNÁR Bertalan: Matyófalvi (Matyó) Gábor

-st- [SZTANA Károly]: Egy EMLÉKMŰ ürügyén

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]: "Valami vagy kettő, vagy egy"

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

eszká [SZTANA Károly]: Matyófalvi (Matyó) Gábor - "A fa mindig él"

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

AKNAY János: Matyófalvi (Matyó) Gábor halálára

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

HANN Ferenc: Matyófalvi (Matyó) Gábor

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

HANN Ferenc – ASSZONYI Tamás – CSIKSZENTMIHÁLYI Róbert: Szakértői vélemény Matyófalvi Gábor szobrászművész A pénz története című márvány érem-sorozatáról

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.

Novotny Tihamér: "Valami vagy kettő, vagy egy." - Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral

Novotny Tihamér: Kedves Matyó! Azzal szeretném kezdeni ezt a beszélgetést, hogy te mikor kerültél Szentendrére? Hogyan ismerkedtél meg ef Zámbó Istvánékkal (Öcsikéékkel) és hogyan lett ebből Vajda Lajos Stúdió?

Tartalom: Novotny Tihamér | Grafikai terv és honlap: eMeLA
Támogató: Ritterné, Matyófalvi Judit, müvészettörténész, Hollandia, a müvész testvére
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Hommage.hu, 2009