HANN Ferenc

Matyófalvi (Matyó) Gábor

Katalógus bevezető tanulmány, in: Pentaton 1., Szentendrei Képtár, 1992.

június 21 – augusztus 18.

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

A ’70-es évek [második felétől és a ’80-as évek] elejétől Matyófalvi érdeklődése a geometrikus-konstruktív irány felé fordult. Ebben a periódusban születtek márvány vagy mészkő kubusai, melyeket színes filc-csíkok osztottak meg. Valójában a térbeli forma (hasáb, kocka) és a vonal (filc-applikáció) ütköztetéséről volt szó. Az 1981-82-ben készült fém-textil reliefek gyakorlatilag ugyanezt a problémát feszegették a sík tartományán belül.

1978 és 1985 között a művész alig készít szobrot. Ezekben az években tengerjáró vitorlást épít, kalandos utakat tesz az Adrián.

E hiátus után radikális változás történik az oeuvre-ben. Talán egyetlen gondolat köti össze a korai és a friss műveket: az ellentétek hangsúlyozása, mely most a cakkszerűen „kiharapott” negatív formába behatoló pozitív forma képében manifesztálódik.

Ezek a kőszobrok (márvány, mészkő, gránit) többjelentésűek. Közülük a legfontosabb a litvániai Klaipédában álló opusz, mely summázza a fontos műcsoport tanulságait. A határozottan engedékeny szürkegránit formába (= feminin) behatol az agresszív vörös gránit (= maszkulin) forma. Az egyesülés nem történik meg igazán, hiszen a két „figura” nem érintkezik, furcsa viszonyukat ácskapcsokra utaló fémpánt rögzíti, afféle „se kint – se bent” helyzet áll elő, erőszak tartja össze a furcsa párost, a dráma eluralkodik az önmagában lírai természetű szituáció fölött.

E munkákkal szinte egy időben kezdi faragni Matyófalvi Crux-sorozatát. Távoli előzményük egy csaknem húsz évvel korábbi csavarodott testű figurális korpusz. Ezeken a szobrokon azonban már nincs jelen a test, az egymásba hasító ékszerű formákból épülő keresztek a megfeszített test nélkül is tökéletesen kifejezik a megfeszíttetés szubsztanciáját, a megégetett fa magára vállalja a test szenvedését.

Könnyen eszünkbe juthatnának Matyófalvi keresztjeiről a sírjelek, közelebbről a kopjafák, de több különbséget érzünk, mint azonosságot. Ugyan szakrális természetű jel mindkettő, de a funkció, a megformálás módja igencsak eltérő, s míg a kopjafa a végső nyughelyet jelöli, valaminek a befejezettségét, Matyófalvi keresztszobrai a szenvedés permanens jelenlétére figyelmeztetnek.

A legfrissebb művek együttese az Özvegy koporsó (Fekete özvegy) c. plasztikával indult, 1989-ben. A konstrukció az emlékezetes inkvizíciós embergyötrő szerkezetre emlékeztet, mely feltételezi a jelen nem lévő embert, működésének alanyát.

Ám a már csak a levegőt hasító agresszív tüskék ridegen és tárgyilagosan magáról az erőszakról szólnak, a célzott személy nincs a képen, fogalmi természetűvé válik a mű.

Matyófalvi egyébként nem spekulatív alkat, nem teoretikus oldalról, inkább a formaszépségre törekvő kézművesség oldaláról közelít a műhöz.

Filozófiája egyszerű: „Az élet meglehetősen lesújtó valami. Nem szépíteni kell annak minőségét, hanem kifejezni.”

Kép a képtárakból

Hírek

MOLNÁR Bertalan: Matyófalvi (Matyó) Gábor

-st- [SZTANA Károly]: Egy EMLÉKMŰ ürügyén

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]: "Valami vagy kettő, vagy egy"

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

eszká [SZTANA Károly]: Matyófalvi (Matyó) Gábor - "A fa mindig él"

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

AKNAY János: Matyófalvi (Matyó) Gábor halálára

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

HANN Ferenc: Matyófalvi (Matyó) Gábor

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

HANN Ferenc – ASSZONYI Tamás – CSIKSZENTMIHÁLYI Róbert: Szakértői vélemény Matyófalvi Gábor szobrászművész A pénz története című márvány érem-sorozatáról

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.

Novotny Tihamér: "Valami vagy kettő, vagy egy." - Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral

Novotny Tihamér: Kedves Matyó! Azzal szeretném kezdeni ezt a beszélgetést, hogy te mikor kerültél Szentendrére? Hogyan ismerkedtél meg ef Zámbó Istvánékkal (Öcsikéékkel) és hogyan lett ebből Vajda Lajos Stúdió?

Tartalom: Novotny Tihamér | Grafikai terv és honlap: eMeLA
Támogató: Ritterné, Matyófalvi Judit, müvészettörténész, Hollandia, a müvész testvére
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Hommage.hu, 2009