WEHNER Tibor

Matyófalvi Gábor emlékkeresztje

Szentendre és Vidéke, 2003. ápr. 18.

A Vajda Lajos Stúdió öt esztendeje elhunyt szobrászművészének állítottak emlékkeresztet április 14-én, a Sztaravodai úti köztemetőben, ahol Wehner Tibor művészettörténész, művészeti író emlékezett meg Matyófalvi (Matyó) Gáborról. Beszédének részleteit olvashatják az alábbiakban.

Így, három évtized elmúltával egyre inkább egységes felismeréssé érnek a felvetések és vélekedések, egyhangú szakmai megegyezéssé szintetizálódnak a sejtések és a meggyőződések a szentendrei Vajda Lajos Stúdió szerepéről és jelentőségéről. Immár teljes bizonyossággal kinyilvánítható, hogy Szentendre művészetében és a modern magyar művészet történetében is megkerülhetetlen és fontos mozzanat, mellőzhetetlen jelenség, különleges, autonomitásokkal tüntető és a tradíció feszes hálójával átszőtt fejezet, nóvumokat csillogtató öntörvényű művészettörténeti egység a stúdió és tagjainak hol szorosan, hol lazábban összefűződő működése, műveinek létrejötte és térnyerése.

A művek – dacolva a siralmas kelet-európai körülményekkel, szembeszegülve a művészeti, a művészi szabadság korlátozását megtestesítő rendszerrel, intézményeivel és személyiségeivel – megszülettek, a második nyilvánosság fórumain megjelentek, és ma értékké nemesedett, teljes jogú, korszakjelző alkotásokként állnak előttünk. A különleges státuszú művek mellett különleges státusúak a stúdió művészei is: úgy alkottak csoportot, hogy közben önálló arculatukat, karakterüket nem áldozták fel, úgy képviseltek egy közös szellemiséget, úgy manifesztáltak egységesen vállalható és vállalt művészeti eszményeket, hogy közben egyéni törekvéseiket szabadon és töretlenül teljesíthették. Ilyen szorongató, s egyszersmind felemelő művészeti közegben, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagjaként élte meg rövidre szabott életét, s mindvégig a stúdió keretein belül dolgozva építette fel életművét Matyófalvi Gábor szobrászművész.

Az 1998. júniusi, megrázó dunai búcsúztatás és a 2000. áprilisi, a művész egykori házánál lezajlott emléktábla-avatás után ez az emlékjelállítás is Matyófalvi Gábor emléke továbbéltetésének, művészete megbecsülésének tanúsága. Annak bizonyítéka, hogy teljesül a remény, amelyet úgy fogalmazott meg a művész egy hajdan betiltott katalógus kéziratban maradt szövegében, hogy „Remélem, be tudom fogadni a világot önmagamba, és a világ is be tud fogadni engem önmagába.” Ezek a gesztusok, e szobrok és a szobrok utóélete azt jelzik, hogy teljesült a szobrász óhaja. A Vasvári lakótelepi kő-kompozíció és a Posta-parkban elhelyezett műanyagszobor mellett most ez a bronzba öntött kereszt-variáció is arra hivatott, hogy a befogadás reményének beteljesüléseként, az állandóság és a maradandóság jegyében idézze meg egy tehetséges szobrász a kíméletlenül múló idő hullámaiba vesző alakját, és az idő múlásával dacoló művészetét, művészetének szellemiségét.

Kép a képtárakból

Hírek

MOLNÁR Bertalan: Matyófalvi (Matyó) Gábor

-st- [SZTANA Károly]: Egy EMLÉKMŰ ürügyén

Végre, lesz Táborfalván egy olyan emlékmű, amelyről büszkén állíthatjuk – az ország-világ színe előtt is –, hogy ilyen még nem volt. Most készül, és napokon belül fel is avatják azt a művészi alkotást, amelyet Matyófalvi (Matyó) Gábor szobrász tervezett és készített el.

J. [JÁMBORNÉ BENKEI Ildikó]: "Valami vagy kettő, vagy egy"

"Számomra mindig az a lényeg az egész periodizálásban, ami mindig ott volt és ott van műveimben, hogy valami vagy kettő, vagy egy" – vallotta egykor Matyófalvi Gábor, akinek műveiből emlékkiállítást rendeztek a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében.

eszká [SZTANA Károly]: Matyófalvi (Matyó) Gábor - "A fa mindig él"

Egy szobrászi pálya, amely tömbszerű márványokkal indult, majd kitágul a kör. Mészkő, gránit, fa, fém, műanyag, textil, filc. És újra meg újra visszatér az ősforráshoz. A fához, a kőhöz.

AKNAY János: Matyófalvi (Matyó) Gábor halálára

Hosszú betegség után, mégis váratlanul, június 2-án, 51 éves korában elhunyt Matyófalvi Gábor szobrászművész, a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja. (…)

HANN Ferenc: Matyófalvi (Matyó) Gábor

Matyófalvi Gábor szobrászi pályája tömbszerű márványszobrokkal indult a ’60-as évek végén. Ezek a művek tele voltak figurális utalásokkal, a témák többnyire konvencionálisak (pl. Anya és gyermeke, 1969). A szobrászt a formák kapcsolódása, harmóniája vagy éppen ellentéte izgatta.

HANN Ferenc – ASSZONYI Tamás – CSIKSZENTMIHÁLYI Róbert: Szakértői vélemény Matyófalvi Gábor szobrászművész A pénz története című márvány érem-sorozatáról

Matyófalvi Gábor szobrászművész 1987-ben készítette el A pénz története című érem-sorozatát.

Novotny Tihamér: "Valami vagy kettő, vagy egy." - Beszélgetés Matyófalvi Matyó Gáborral

Novotny Tihamér: Kedves Matyó! Azzal szeretném kezdeni ezt a beszélgetést, hogy te mikor kerültél Szentendrére? Hogyan ismerkedtél meg ef Zámbó Istvánékkal (Öcsikéékkel) és hogyan lett ebből Vajda Lajos Stúdió?

Tartalom: Novotny Tihamér | Grafikai terv és honlap: eMeLA
Támogató: Ritterné, Matyófalvi Judit, müvészettörténész, Hollandia, a müvész testvére
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Hommage.hu, 2009